Prell, vagyis Márton Péter fiatal kora ellenére meghatározó figurája a budapesti underground azon részének, mely az elektronikus zene alatt nem feltétlenül csak szombat esti tánczenét ért. Patinás analóg eszközökből álló házi stúdiójában készített felvételei nem is igazán találnák meg a helyüket egy kommersz partin. Hiszen Prell ellenkultúra, a javából. Érdeklődése is láthatóan más irányt jelöl, inkább valamiféle kizökkent, sötét ambient felé. Érdekes módon ennek ellenére éppen ő az, aki talán a legtöbb felkérést kapja, hogy zenét készítsen tánctársulatok, táncelőadások számára. És ez nem véletlen, hiszen Prell valami olyat tud a hangokról, amit csak nagyon kevesen. Zenéje mélyen a zsigerekig hatol.