Prell, vagyis Márton Péter fiatal kora ellenére meghatározó figurája a budapesti underground azon részének, mely az elektronikus zene alatt nem feltétlenül csak szombat esti tánczenét ért. Patinás analóg eszközökből álló házi stúdiójában készített felvételei nem is igazán találnák meg a helyüket egy kommersz partin. Hiszen Prell ellenkultúra, a javából. Érdeklődése is láthatóan más irányt jelöl, inkább valamiféle kizökkent, sötét ambient felé. Érdekes módon ennek ellenére éppen ő az, aki talán a legtöbb felkérést kapja, hogy zenét készítsen tánctársulatok, táncelőadások számára. És ez nem véletlen, hiszen Prell valami olyat tud a hangokról, amit csak nagyon kevesen. Zenéje mélyen a zsigerekig hatol.

A szegedi Lajka magát kísérleti-zaj-szinti-keringő zenekarként határozza meg, amihez a pszichedelikus-folk-dance-sludge-posztposztrock kötőjeleket is hozzáírhatnánk, és még néhány másikat. Plusz a szokásos hangszerek mellett szerepel benne citera, doromb,"ipari ütősök", shaker és vocoder. Első nagylemezük, az Alaszka hol abszurd-vicces, hol s ú lyos, hol elemelt, hol bulis, mindig ö tletes é s az ilyen mindent-mindennel zenekarokra gyakran jellemz ő „csak az é rt hozunk be egy másik stílust, mert az még nem volt" ugrándozás helyett erős hangulatot tud teremteni. "A világvége után vagyunk, hát nem tudtad?" - szól a Sun Ra előtt tisztelgő számban az idézet.

A debreceni BOM 2014 szeptemberében indult útjára, mint Bíró Kornél experimentális, basszusgitár alapú, coldwave-es zajzenei szólóprojektje. A BOM(Bass-O-Matic) világára egyedi hangzás és folyamatos kísérletezés jellemző. Bíró Kornél Ausztriában, Németországban és Erdélyben is koncertezett korábban. A BOMelőször egy egy alkalomra született ötletnek indult, amikor Bíró Kornél nem a zenekaraival (LyuhászLyácint Bt., Százaségő) lépett fel, hanem egyedül próbálta ki magát a basszusgitárjával és néhány effekttel felvértezve.

Balaton néven működik egy alternatív, underground együttes Magyarországon. 1979-ben alapította Víg Mihály (gitár, billentyűk, ének) és Hunyadi Károly (gitár).

A kezdetekben az alapítók saját szerzeményeiket, valamint Vető János és Kozma György verseket zenésítettek meg és adtak elő diavetítésekkel egybekötve a BME Bercsényi kollégiumában, valamint a Kassák Klubban. Ekkor közreműködőként az együttesben fellépett Königh Péter (szájharmonika, ének) és Hajnóczy Árpád (szaxofon). Első koncertjüket az URH együttessel adták közösen 1980 szeptemberében egy pszichiátriai ambulancia udvarán. Az együttes még létezik és rendszeresen koncertezik, ami önmagában is jelzi, hogy a körülötte kialakult kultusz nem vesztett erejéből, ...

A magát stílusosan egy rákóczifalvai házipálinkáról elnevező Döbbenet zenekar a punk intellektuálisabb, progresszívabb vonalát képviseli. A zenekar 2016 őszén alakult Óbudán, produkciójuk szellemiségének gyökerét leginkább a ’80-as évek magyar újhullámában lehet felfedezni. Egyszerű, kísérletező hangzású opuszaik groteszk, “politikai korrektséget” nélkülöző szövegekben reagálnak a nyomasztó magyar valóságra.

Ambrózy György - ének
Háklár Tamás - gitár
Bencze Tibor - basszusgitár
Keresztesi Áron - dobok

A Sajnosbatár zenekar 1994-ben alakult Szentendrén. Stílusuk már a kezdetektől egyedi volt, hiszen a klasszikus rockzenekari felállást (dob, gitár, basszusgitár) az együttes tenorszaxofon színpadra állításával bolondította. A Sajnosbatár szövegei - a tagok saját bevallása szerint - "helyenként filozofikusan trágárak, halálosan viccesek és viccesen halálosak". A zavarbaejtő névválasztásról pedig csak annyit árulnak el: "A név azért Sajnosbatár, mert először Batár volt, de az annyira nem tetszett, ezért sajnos..."

Egy halom fiatal énekel, ugrál, zenél, fest, ordít, szaval, vetít, videózik a koncerteknek nevezett közös őrületeken, amelyek a nyolcvanas évek szabad művészakcióit juttatják eszünkbe: ők a Ricsárdgír zenekar. Zenéjükben ott van minden vérbeli szentendrei jellegzetesség, íz, hangulat, vidámság, őrület. Egész fiatalon rákattantak a Bizottság zenekarra, bár élőben a koruknál fogva nem hallhatták őket, számaikat mégis itt-ott játsszák.

 A ’90-es évek legelejének egyik sikeres independent együttese, akik Jászberényből és vonzáskörzetéből verbuválódtak össze. Összesen egy kazettájuk jelent meg, de a koncertjeik, fesztivál fellépéseik híre és sikere mindig körüllengte őket. 1991-ben jelent meg egyetlen kazettájuk a Rituálé (az Alt Product adta ki), amely mindmáig az egyik legjobb alternatív lemeznek számít. 1993-ban oszlottak fel. Búcsúkoncertjük a tápiószelei fesztiválon volt 1993. július 24-én. Egyik sikerszámukat (´Nő vagy´) azóta feldolgozta a C.A.F.B. együttes, ahová Urbán László dobos távozott.

Tagjai:
Bakó Éva ének
Báji Zollye basszusgitár, ének
Gúnár gitár, ének
Urbán László dob

Elfújtuk a második gyertyát a kis Dada születésnapi tortáján, szétszórtuk a franciadrazsét, megrángattuk a babysitterek szoknyáját és még a pelus is száraz maradt.

Szurcsik mester vezetésével a Kunstkommando végiggyalogolt a művészettörténet rózsaszín testén, Sopotnik Zoliék szétzúztak pár irodalmi barátságot, Olaf Martin bányászlányai egész nap lelkesen cukiskodtak.

Eközben a Panel Surfers megdöngette a falakat, utána Lidércnyomást kaptunk, a Rühös Foxitól még most is vakarjuk a fejünket, Lyuhász Lyácint ápolta a bányász szakmakultúrát, majd táncoltunk Halkan és végül a Tudósok pszichoterápiát tartottak a közönségnek, melynek eredményeképp mind úgy gondoltuk, hogy, jaj de szép ez a nap!

Réz András szorosan ...